Bútorpolitúrozás

A fényezés (politúrozás) technikája. Munkafolyamat leírása

Nincs az a lakkozás, festés, amely versenyezni tudna a politúrozott bútor szépségével. A politúrozás lényege az, hogy borszeszben feloldott sellakkal (kelet-indiai gyantafajta) kenik be e fa felületét, mégpedig több, igen vékony rétegben.

A sellak kitűnően oldódik borszeszben, csak kissé lassan. 10-45 százalékos oldattal szokás dolgozni, tehát a 96 százalékos kereskedelmi alkohol minden literjében 80-355 gramm sellakot oldunk. (Egy liter alkohol súlya 825 gram.) A közönséges bútorpolitúrhoz 15-20 százalékos oldat való. Az esztergályos 25 százalékost használ. 40—50 százalékos oldatot csak akkor veszünk elő, ha a gyenge minőségű bútor hibás részelt akarjuk eltüntetni. Egyébként közönséges denaturált szeszt is használhatunk oldónak, ha nem túlságosan piszkos színű. Az oldás úgy történik, hogy bedugaszolt üvegbe tesszük a sellakot, néhány napig állni hagyjuk a szeszben, közben sokszor felrázzuk és ha egészen feloldódott, megszűrjük, nehogy homok, vagy szálkadarabok maradjanak benne.

A politúrhoz a fa gyalult felületét finomított, mesterséges habkővel és eredetileg durva, de teljesen elkoptatott üvegpapírral

simára csiszoljuk.

Először szálirányra ferdén csiszolva leszedjük a még kiálló szálkákat, az után még egyszer, most már szálirányban csiszoljuk végig a felületet. A csiszolót nem szabad erősen a fára nyomni.

A politúrozáshoz a fényezendő tárgyat valamiképpen le kell fogni. (1. ábra.) Ezután politúrlabdát készítünk.
 

Ez egy vattacsomó vagy finom kóc, finom vászonrongyba, esetleg régi pamutharisnyába csomagolva. A sellakoldatot a vattára öntjük, azután rátesszük a burkolatot. (2 ábra.)
   
 

A politúr felkenése előtt

azonban ki kell tölteni a fa legapróbb likacsait is. Erre a célra csináljunk egy külön labdát, amelynek magjába kevés lakkot és hígított tiszta borszeszt öntünk. Azután a fa felületét közönséges sószóróból finom habkőporral szórjuk be, majd a spirituszos labdával apránként, 400-500 négyzetcentiméteres részeket sorravéve, köröket, nyolcasokat írunk le. (3. ábra.)


A végén a felületnek valóban tükörsimának kell lennie. Ujjunkkal - de tiszta legyen! - simítsuk végig.

A politúrozás

friss labdával történik. A sellakos üveget felrázzuk, a labda vattamagját teleitatjuk, becsomagoljuk és elkezdjük a műveletet az előbb már leirt módon. A labdát egyre erőteljesebben nyomjuk a felületre, mert egyrészt fokozatosan ki keld nyomni belőle az oldatot, másrészt ennek a fa legkisebb részébe is be kell jutnia. Mivel a politúr gyorsan szárad, sietni kell, de egyszeri dörzsölés természetesen nem elég. A labdát lucskosan sem szabad használni, mert akkor ragad, s állni sem szabad hagyni a fa felületén.

Az első bekenés után

egy csipetnyi vazelin olajat kenünk szét a politúrlabdával a fa felületén. A labdával való dörzsölést többször meg kell ismételni, egyszer szálirányban, egyszer nyolcasokkal, ügyelve, hogy mindenütt egyenletesen dörzsöljük be a lakkot. A késznek vélt fényezést eltesszük másnapra, amikor is kiderül, foltos lett-e a fényezés, vagy sem. Egyéni ügyesség dolga azután, hogy a világosabb helyeket most töményebb oldattal, a sötétebbeket hígabbal javítjuk ki. Utána ajánlatos egy lehetőleg vastag posztószalagból szorosan össze tekert és madzaggal átkötött, 5-6 centiméter átmérőjű hengerrel még egy simítást végezni. (4. ábra.)
A henger alját üvegpapírossal simára dörzsöljük.

Azután horzsakőport szórunk a politúros lapra, vazelinolajba mártjuk e posztóhengert és jól végigdörzsöljük az egész felületen, míg egyenletesen tompafényű nem lesz.
Mindezek után

a tükörfény elkészítése

következik. új labdát csinálunk. Belsejét tiszta szesszel átitatva, gyorsan, könnyedén végigsimítjuk vele a felületet, párhuzamosan, egy irányban vagy oda-vissza. Mikor a felület tükörfényes lesz, tiszta, fehér vászon ronggyal még egyszer végigtöröljük.

CS. I.
Forrás: Ezermester 1957. 07 hó

Lapozz a következő oldalra, a további részletekért!

    Előző oldal

Következő oldal