Fa felületek előkészítése.
Tisztító gyalulás, csiszolás
A FA FELÜLETÉNEK CSISZOLÁSA
Az antik bútor restaurálása során, a fa felületének előkészítését legtöbb esetben csiszolással kezdjük, ezért a csiszolással és a legegyszerűbb felületkezelési eljárásokkal fogunk megismerkedni.
A csiszolás a felületkikészítés első művelete. Nagymértékben befolyásolja a késztermék esztétikai megjelenését.
A felületkezelés a fából készített termékek befejező művelete. A rendeltetésétől függően a felületkezelés lehet pácolás, fényezés, lakkozás vagy mázolás.
A csiszolás célja a fa rajzának fokozottabb érvényesítése és szépségének emelése. A méretre kimunkált alkatrészt csiszolóműveletekkel tesszük szebbé.
A csiszolás, ami tulajdonképpen a felületkezelés első művelete, nagymértékben befolyásolja a további megmunkálást. Éppen ezért a csiszolás módját és minőségi követelményét a további felületkezelés határozza meg. Más, egyszerűbb csiszolást igényel az az alkatrész, amely mázolással lesz felületkezelve és megint mást az, amely fényezésre, lakkozásra kerül.
A FA FELÜLETÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ, CSISZOLÁSÁHOZ HASZNÁLT SZERSZÁMOK
A kézi felületi előkészítéshez elsősorban különböző gyalukat használunk. Ezenkívül használjuk a színlőpengét, görbe felületek tisztításához a reszelőt és a csiszolópapírokat. Ezekkel a szerszámokkal az év folyamán már megismerkedtünk. Röviden ismerkedjünk meg a csiszoló papírok néhány jellemzőjével.
A csiszolószemcséket a hordozópapírra vagy vászonra bőrenyvvel vagy műgyantával ragasztjuk fel. A csiszolószemcsék lehetnek természetes és mesterséges eredetűek. A faipari csiszoláshoz használt hazai csiszoló-
fából készült csiszolófára feszítjük. Kelelt (profilmart) léceket fából készült ellendarabra feszített csiszolópapírral csiszolunk.
A farostlemez felületét csak egész finom 20 (P-100), 16 (P-120)-as csiszolópapírral csiszoljuk át a szennyeződések eltávolítása és a paraffin felületének fellazítása céljából. Hosszú alkatrészeket (lábak, lécek stb.) szálirányba csiszoljuk, azonban ezeket is mindig csiszolófára feszített papírral. Az éleket finoman (kb. 1 mm-es sugárral) és végig egyenletesen le kell tompítani.
Kisebb sérüléseket, kitöredezett fa részek helyét tapaszolással tüntethetjük el. A tapaszanyag gipsz, sárga porfesték, víz és ragasztóanyag keveréke. A javítást úgy kell végezni, hogy a tapaszanyag a repedéseket, hézagokat teljesen kitöltse és a felülettől kissé kidagadjon, mert száradás után térfogata csökken. Száradás után csiszolópapírral síkba kell csiszolni. Nagyobb hiányosságot foltozással kell javítani.
A bútor felületek előkészítése pácolás, fényezés alá
A fényezésre, lakkozásra kerülő tömör fa alkatrészeket más módszerrel kell előkészíteni, mint a mázolásra kerülő termékeket. Az előkészítést itt is tisztítógyaluval végezhetjük. Ez a legmegfelelőbb szerszám, mellyel minden egyenetlenséget éles metszéssel távolíthatunk el és így a fa puhább részei (tavaszi pászta) nem nyomódnak be.
A gyalulás után színlőpengével (citling, kaparóacél) a felületeket tovább simítjuk. Mindig éles színlőpengével dolgozunk, mert az életlen színlőpenge csak kaparja a felületet, ami később a felületkezelés alatt meglátszik.
A tisztítógyalu és a színlőpenge után visszamaradt nyomokat csiszolással tüntetjük el a felületről.
Ha csak csiszolással készítjük elő a felületet, akkor a következők szerint járunk el:
Csiszolás előtt a csiszolandó felületet forró vízzel beeresztjük. Ennek az a célja, hogy a gyalulásnál keletkezett késnyomok és a felületi rostok jól kidagadjanak. Ilyen állapotban ezek nagy részét már az első csiszolásnál megszüntethetjük.
Ha a keményfa alkatrészeket a csiszolás előtt nem eresztjük be forró
vízzel, és az előző megmunkálás sem volt teljesen tökéletes, akkor a
csiszolt felületünk rossz lesz, mert a későbbi műveletek folyamán
(pácolás, fényezés) dudorodnak ki a benyomódott részek.
A forró vízzel történt beeresztés után az anyagot kiszárítjuk, majd
megcsiszoljuk. A csiszolást 80-as szemcsefinomságú csiszolópapírral
végezzük. Ezután a csiszolandó felületet finomabb papírral 100-as
utána csiszoljuk, majd ismét beeresztjük meleg vízzel. Miután alkatrészünk
tökéletesen megszáradt, 120-as (150-es) szemcseszámú papírral teljesen simára
csiszoljuk. Ha felületünk nem kerül pácolás és magasfényezés alá, a
kétszeri csiszolás elegendő és nincs szükség a második vizezésre sem.
Csiszolás után a felületnek teljesen simának, karc, ill. gyalunyom
mentesnek kell lennie. A görbe felületek ugrásmentesen, folyamatosan, az
éles sarkok és az élek finoman letörtek legyenek a további
felületkezelésre előkészítve.
A megfelelően lecsiszolt felületű alkatrészeket pácoljuk, fényezzük vagy
lakkozzuk.
Ha híg páccal átvont felületet utólag megcsiszolunk, akkor ez a hatás már szinte erős kontrasztot ad. Finom különbség jön létre, pl. a viasszal bevont felületek esetében, ha a síkrészt selyemfényességig dörzsöljük, és a mély részek mattak maradnak
A durva, alap csiszoláshoz 60-80-as,
az általános antik bútor, és fafelület csiszolásához 100-120-as,
a simító csiszoláshoz 150-320-as finomságú csiszolóanygot célszerű választani.
A lakkokhoz használatos, vizes papír csiszolóanyagok is bővítik a választékot, amelyeknek a finomsági fokozata 300-tól 3000-ig terjed.