Kispál Sándor Bútorasztalos Mester
             Üdvözlöm önt, weboldalam látogatói között.

Olajozás,Viaszolás. Klasszikus felületkezelések, és azok anyagai.


A különböző természetes felületkezelések esetén alkalmazott anyagok, és segédanyagok.


Gyanták >>>
A Politúrozás anyagai, oldalon.
Állati eredetű: Sellak,
Növényi eredetű: Kopál, Benzoe, Kolofónium
A Gyanták viaszok olajok anyagai, oldalon.
Növényi eredetű:Rhus-gyanta, Dammár, Szandarak, Masztix, Sárkányvér, Kolofónium, Mirha, Tömjén, Kolofónium
Ásványi eredetű (megkövesedett növényi)Borostyán

Viaszok >>>
Méhviasz,
Olajok >>>
Száradó olajok:Lenolaj, Tungolaj,
Félig száradó olajok:Diófaolaj,
Nem száradó olajok:Narancsolaj, Terpentinolaj,
Kezelt olajok:Lenolajkence,
Egyéb Vegyianyagok >>>
Egyéb: Glicerin

Urushi lakkozás

Ez a legjobb minőségű, természetes anyagú lakkozás a sellakpolitúrnál is keményebb. A Rhus-gyanta lakkot (urushi) már az időszámításunk előtti is használták Japánban.
A maki-e díszítő technika, amikor két lakkréteg közé aranyport szórnak ezáltal gyönyörű képeket alkotnak.

Olajozás

A száradó növényi olajok, oxigén hatására polimerizálódnak, térhálósódnak, magyarul megkötnek. A kemény olaj egy tartós felületet ad kültérre kimondottan alkalmas, de beltérre is alkalmazható, főleg természetes hatása miatt.

Viaszolás

A viasszal kezelt felület nyílt pórusú, selyemfényű környezetbarát felületvédelem. Mérsékelten vízálló réteget képez.

Szeszlakkozás

Akloholban oldott gyanták oldata, a fafelületre történő felvitel után megszilárdul az oldószer elpárolgása miatt. Változatos felületeket lehet előállítani, a matt-tól a magasfényűig. Pl.: hegedűlakkozás, sellakpolitúrozás.

A "Politúrozás anyagai" oldalon felsorolt, itt nem szereplő, alapanyagok:

Sellak, Kopál, Benzoe, Karnaubaviasz, Paraffinolaj, Bútor olajok, Felfényező folyadékok, Alkoholok.

Gyanták


Rhus-gyanta (Rhus vernicifera)

A nagy értékű lakkfa (lakkszömörce) gyantája ( az összes többi felületkezelés ezt próbálja utánozni). A japán, és kínai lakk alapanyaga. A legelállóbb természetes lakkréteg. A rhusfa gyantája mérgező. A lakkfa gyantaszerű nedvéből előállított lakkot Japánban és Kínában használták először, különleges tulajdonsága, hogy csak párás levegőn szárad meg. A tökéletes lakkréteghez mindennapos, néhány órai munka, és kb 30 nap kell.

A távol-keleti lakk növényi eredetű. A lakkfa (Rhus Vernicifera) megcsapolásával gyűjtik össze annak sűrű mézgaszerű nedvét, (természetes fenolgyanta) mely rendkívül különleges tulajdonságú anyag: Természetes hőmérsékleten, de csak párás levegőben átalakul, polimerizálódik, s a hosszú száradás alatt megkeményedve, víz-, sav-, sőt jelentős mértékben hőállóvá is válik. Szűrés, tisztítás, ülepítés után többféle pigment keverhető hozzá, így kiválóan alkalmas nemcsak fa, hanem különféle más alapanyagú tárgyak egyszerű bevonására és művészi kivitelű díszítésére is. Jellemző még, hogy szilárdságuk ellenére a lakktárgyak igen könnyűek és rugalmasak.

A nagyon munkaigényes és csak hosszú idő alatt előállítható sok-rétegszerkezet (kb. 30-200 alapréteg) felvitele nem csak az igényes díszítés alapfeltétele, hanem ettől függ a tárgy szilárdsága és élettartama is. A rétegenkénti csiszolás kémiai és fizikai szempontból egyaránt szükséges az ellenálló, rugalmasan erős, tükrösen csillogó, tökéletes felszínképzéshez.

Idézet, az edészeti lapok 1887. évi 7.-dik számából:
(Lnk.) A japáni lakkmézga-fa. (Rhus vernicifera L.) Japánnak ezen egyik legfontosabb kereskedelmi növénye szolgáltatja azt a mézgát, a melyből a hires japáni lakk készül; a japáni lakkozott tárgyak pedig mint tudjuk ép oly drágán fizetett áruczikkeket képeznek, mint a Japánnal szomszédos Kína porczelánja. A Rhus vernicifer igen szép növésű fa és mintegy 8—10 magasra nő; növése az első években igen gyors, később azonban mindinkább csökken, s átlagban 30 cm-re tehető évenként. A páratlanulosztott levelek májusban fakadnak s októberben hullnak le; az egyes levélkék ép élüek, tojásdadok vagy hosszasan tojásdadok, hegyezettek. Az aránylag vastag galyak végein a levelek hónaljából körös-körül lomhán leomló zöldes-sárga virágfürtök júniusban jelennek meg, a szintén zöldes-sárga, fénylő csontár-gyümölcs pedig októberben érik s levélhullás után gyűjtetik össze. A magbél a n ö v é n y i a g y -g y ú t , a japáni „Ro"-t szolgáltatja, a mely gyertya készítésre is használtatik. 8 éves korában a fa már termőképes, fejlődése maximumát azonban csak 18—20 éves korában éri el. Ezen fontos kereskedelmi növény meghonosítására Németország egyes vidékein már tétettek kísérletek, még pedig állítólag szép eredménynyel. Igy a frankfurti növénykertben számos magi'ól kelt erőteljes példány díszlik; ezek a legutóbbi szigorú teleket nyilt helyen, betakaratlanul a legkisebb baj nélkül állották ki. Ha az ezen meghonosított fákból nyerendő lakk, ugyanozon jó tulajdonságokkal fog bírni, mint a japáni —, a mely mint tudjuk ugy a savaknak, mint az alkoholnak; nedvességnek, hőnek s egyéb külső behatásoknak évszázadokon keresztül ellentállani képes, a nélkül, hogy tükörfényét elveszítse, — akkor a japáni lakkfa gyorsan fog Európában is elterjedni, annál inkább pedig mivel a japáni lakk Japánban is, — hol a fa vadon már nem található, hanem csak kertileg miveltetik, — a legdrágább áruczikkek közé tartozik. A lakmézga nyerése czéljából a törzsek egy erre a czélra alkalmas módon meghajlított késsel sebeztetnek meg, a mely sebhelyeken a mézgát áprilistól októberig gyűjtik. A tavaszszal nyert mézga vizes és kevésre becsültetik, ép igy az őszszel nyert is, a mely viszont igen sürü, sőt darabos szokott lenni; a legjobb és legtöbb mézgát július és augusztusban nyerik. Az összegyűjtött mézgát, hogy a vizrészek abból elpárologjanak, napos helyen tartják s többször megkavargatják; igy kezelve a lakk sürü és tökéletesen tiszta lesz. („Oest. Forst-Zeitung".)

Dammár

Földünk egyik legértékesebb és legszebb növényi gyantája.
    A dammár neve a malájul azt jelenti: macskaszem, melyet erős fénytörő tulajdonsága miatt kapott. Délvidéki fenyőfákból kiszivárgó gyanta,terpentinben oldódik, lakkokat készítenek belőle.
    A dammár a szárnyas magvú növények nemzettségébe tartozó különféle fák (Hopea-félék, Engelhartia spicata, dammara orientalis stb.) gyantája Ázsia és Afrika trópusi területéről.
    A dammárgyanta gömbölyded csepp, vagy hosszúkás, jégcsapszerű formában kerül forgalomba.


Szandarak

Növényi eredetű gyanta, alkoholban oldva a polítúrhoz keverik, hogy az keményebb legyen. Rideg, törékeny anyag.

Borostyán

Az őskor fáinak gyantája. A legtartósabb, és legszebb fényű borostyánlakk készül belőle.

Masztix

A Földközi-tenger vidékén (a görögországi Chios-szigetén) honos pisztáciafa kérgéből nyert sárgás színű illatos gyanta. Szemcsés, sárgás, zöldes, szaga balzsamos, íze keserű. Bár
merev, hosszabb rágás után tésztaszerüvé válik. Nagyon világos színű és nem sárgul.
Csodálatos illata van (balzsamos mézga).

Sárkányvér

A hasonló nevű pálma gyümölcséből kicsurgó vörös színű gyantája, mely borszeszben és olajban oldva a politúrok színezésére használható.

Az antillák elemi-mézgája

A név alatt előforduló gyantát a terebenthaeeák családjába tartozó Bursera gummifera-fáról nyerik.

Kolofónium

A fenyőgyantából, lepárlással kivont terpentinolaj után, visszamaradt, sűrű, ragadós gyanta. Viaszokhoz, olajokhoz keverve, rugalmasabbá teszi a lakkot, ezáltal karcállóbb lesz a felület.

Kolofónium-glicerinészter

A természetes kolofóniumgyantát egy különleges, ősrégi eljárással az egyik legfontosabb természetes zsíralkotóval, a glicerinnel való főzéssel alakítják át. Az eredmény egy nagyon időjárásálló, rugalmas gyanta.

Mész-kolofónium

Olvasztott kolofónium gyantából állítják elő, melynek természetes savtartalmát égetett mész hozzáadásával semlegesítik

Mirha

A szomáliai balzsamfa (Commiphora myrrha). OLajat, szirupot állítanak elő belőle.

Tömjén

A tömjén, a Boswellia Sacra nvű fa kérgéből nyert, illatos gyanta.
Vissza az oldal tetejére >>>

Kolofónium (fenyőgyanta)

A terpentin száraz desztíllációja alkalmával marad vissza. Hegedűgyanta néven is ismert, s mint ez a név (a hangszerek ismerői számára már) jelzi, igencsak ragacsos.

Viaszok


Méhviasz

A legismertebb és legnemesebb állati eredetű viasz, melyet már az ókorban is használtaktak felületek védelmére. A tiszta méhviasz csak melegítve (+60°C-on) használható fel. Az így kapott
felület napfény hatására erősen fakul. A méhviaszból lenolajkence, oldószerek (pl. terpentinolaj) és különféle nemesítő anyagok hozzáadásával méhviaszbalzsam készíthető.

Méhviasz-ammóniumszappan

A méhviaszt egy nagy üstben főzve szalmiákszesszel szappanosítják el. Az elszappanosított viasz falfestékeink pigmentjeihez kiváló természetes nedvesítőszer.

Kaucsuktej

A kaucsuktej a kaucsukgumi nagytöménységű természetes vizes diszperziója. A ragasztók nélkülözhetetlen kötőanyaga. Azért, hogy szállítás közben ne csapódhasson ki, némi szalmiákszeszt mindig hozzá kell adni.
Vissza az oldal tetejére >>>

Olajok


Lenolaj

Elsősorban ipari alapanyag, mely feldolgozás, után száradó olajként felhasználható, továbbá olajfestékek alapanyaga.
A festékgyártásban leggyakrabban használt és legismertebb növényi olaj (olajsavból, linolsavból áll). A len (Linium usitatissimum) magjából sajtolással (extrahációval) nyert zsíros, száradó olaj (vékony rétegben fölhordva, félemény réteget, filmet képez). A lenolaj önmagában nagyon lassan szárad (3-8 nap), és erősen besárgul. A legtöbb száradó faipari olaj alapanyaga.
A lenolaj beszáradását úgy siettetik, hogy azt előzőleg fémoxidokkal, vagy fémsókkal főzik (ólomoxid, mínium, mangándioxid, szikkativok, stb).

Lenolajfirnisz-kence (A lenolajhoz oxigént kevernek, a gyorsabb száradást elősegítve, főzéssel, vegyi úton, elektromossággal, pl.: elektrofirnisz.),

Lenolajkence híg, vékony (firnisz)

A lenolaj sűrűre főzésével előállított, hő hatására polimerizálódott változata. A főzést levegőtől elzárva, 150-300°C-on végzik. A standolajos bevonatok időjárás- és vízállósága lényegesen jobb, mint a lenolajé.
A lenolajkence régóta ismert, nyomdafesték kötőanyag, már Gutenberg is alkalmazta.
Kükönböző főzési idővel, olajok, és gyanták feloldásával, változatos minőségű, és különböző felhaszálhatóságú olajok állíthatóak elő.
Elektromossággal kezelt olaj, a gyorsabb száradást elősegítésére az elektrofirnisz.

Lenolajkence sürü, vastag, -Aranykence, -standolaj

Készítésekor a tovább főzik, ezért nagyobb sűrűséggel rendelkezik (polimerizálódik). A zsírsavmolekulák közül már sok összekapcsolódott, a hosszú főzési idő alatt. Az így készített kencék sűrűn folyósak erős polimer szálakká állnak össze.

Lenolaj-káliszappan

Tiszta lenolajból kálilúggal vagy hamuzsírral való elszappanosítással előállított, vízben gyengén oldódó, könnyen lebomló, ápoló hatású tisztítószer.

Narancsolaj

A narancslégyártás során melléktermékként keletkező illóolaj. A desztillálással nyert, erősen illatozó alkotórészeket a parfümgyártásnál és aromaterápiában használják. A gyengébben illatozó „terpén részek” -et használják, gyanták és viaszok oldószereként.

Terpentinolaj

fenyőfa gyantájából készül

Tungolaj, vagy kínai faolaj

A faolajat nem egyetlen növény szolgáltatja: Kínában két különböző, Japánban pedig egy harmadik olyan növény van melynek magjából sajtolt olajat a kereskedelemben faolajnak nevezik, s mely olajok kémiai és fizikai tulajdonságai eredetüktől függetlenül csaknem tökéletesen megegyeznek.
A faolaj legismertebb gazdanövénye a Kínában honos tungfa (Aleuritis fordii montana és cordata). A faolaj vékony rétegben felkenve nagyon gyorsan szárad, sokkal gyorsabban, mint a lenolaj, bár nem áttetsző, sima rétegben, mint a lenolaj, hanem matt, sajátos, jégvirágra emlékeztető struktúrában
Keményebb, vízállóbb felületet ad, mint a lenolaj.

Safflorolaj-standolaj

A sáfrányos szeklice, vagy olajözön néven ismert növényből nyert olajat magas hőmérsékleten levegőtől elzárva főzve kapott standolaj

Levendulaolaj

A Földközi-tenger vidékén őshonos levendulából (Lavandel officinalis) vízgőz desztillációval előállított illóolaj.

Diófaolaj

Zsíros magolaj a kerti dió (Juglans regia) zöld terméséből. Festékanyagok nagyon értékes, félig száradó kötőanyaga

Eukaliptuszolaj

Az Ausztrál eukaliptuszfa örökzöld leveleiből vízgőz-desztillációval nyert éterikus olaj / illóolaj. Természetes tartósítószer

Egyéb Vegyianyagok:

Catechu

Az indiai cserakác (Gerbeakazie) besűrűsödött nedve. A barna színezékek növényi pigment alapanyaga. A barna színű fallazúrok, fallazúr viaszok színanyaga.

Bükkfa-cellulóz

Bükkfából klóros fehérítés nélkül előállított szerves, rostos telítőanyag. A falfestékekben és vakolatokban mechanikai stabilitást biztosít, és a fához hasonló reszorpciós (nedvszívó) képességet biztosít

Mészhidrát

por formájú, oldott mész. Mészkő kiégetésével, és száraz oldásával készül. A mész az antik idők óta fontos kötőanyag: a mészhabarcs és a mészfesték alapanyaga.

Rezeda

Festőnövény. Az ipar sárga színezékek előállításához használja

Buzérgyökér
A festőbuzér nevű növény gyökeréből származó magas vörös színtartalmú, erős színező hatású festék nyersanyag Dél-Európából és Iránból. A festőbuzér az indigó mellett az egyik legősibb
színezőanyag. Vissza az oldal tetejére >>>

Hidrogén-peroxid

A 35 %-os hidrogén-peroxid, bomlásakor felszabaduló nagy mennyiségű reakcióképes oxigén fehéríti, világosítja a fát. Mivel könnyen bomló vegyület, ezért eltárhatóságát, savval biztosítják, amelyet felhasználás előtt, vagy közben semlegesíteni kell.
A semlegesítéshez erősen lúgos kémhatású anyagot kell használni. Ez lehet Szalmiákszesz (ammónium-hidroxid), vagy nátronlúg (nátrium-hidroxid, lúgkő).

Szalmiákszesz

Ammóniagáz vizes oldata(ammónium-hidroxid). Vizespácokhoz is keverjük, a beszívódás elősegítésére, ugyanis cökkenti a felületi feszültséget, és maró hatása is érvényesül.
Növényi festékekhez szükséges vízben oldódó gyantaszappanok előállításához.
Halványításnál, is használjuk. Semlegesíti a Hidrogén-peroxid oldatot megkötő foszfor- vagy kén- savat. Az ammónium-hidroxid a felületről maradéktalanul elpárolog, és a felületi feszültség csökkentése által javítja az oldat beszívódását, ezáltal az mélyebb rétegben is kifejti a hatását.


Nátronlúg

A nátrium-hidroxid, lúgkő vizes oldata festékek lemarására használható. Halványításnál, is használjuk. Az oldatot sötét színű lombos faanyagok és megkékült fenyő esetében használjuk a hidrogén- peroxidot tartósító sóinak semlegesítésére. Hatására a halványítási folyamat gyorsabban játszódik le, és a felület érdesebbé válik. A művelet után a felületen visszamaradó anyagokat citromsavval vagy ecetsavval közömbösíteni kell.

Szárítóanyagok

A növényi olajok száradási idejének csökkentésére adagolt ásványi eredetű (kobalt, kálcium, cirkónium) segédanyagok.Ez a kombináció lehetővé teszi, hogy lemondjunk a szokásos mérgező - ólom és bárium tartalmú - nehézfém szárítóanyagok használatáról. Kevésbé pigmentált rendszereknél a szárítóadalék kalciumot sem tartalmaz

Titándioxid

Nagyon jó fedőképességű, nem mérgező fehér pigment falfestékekhez és fehér lakkokhoz. Természetes ás-ványokból – pl. rutilból – állítják elő, a festéktartalmú kísérőanyagok kivonásával.

Hidrogén-peroxid Erős oxidáló hatása miatt fertőtlenítőszer és színtelenítőszer; Vissza az oldal tetejére >>>



Duzzadóagyag
Jellegzetesen nagy duzzadóképességű természetes ásvány (rétegszilikát). Mint tixotrópizáló anyagot használják vizes bázisú és gyantaolaj tartalmú termékeknél. (tixotrópia= sok folyadékot tartalmazó, duzzadt gélek (liogélek) egy csoportjának azon tulajdonsága, hogy mechanikai hatásokra (rázás, keverés) megfolyósodnak, de a hatás megszűnése után egy idő múlva ismét megkocsonyásodnak

A politúrozással rokon természetes felületkezelések, és azok anyagai.




Lapozz a következő oldalra, a további részletekért!