Fonott nádszövet készítés, bemutatása.

Klasszikus, hagyományos, nádszövet készítés. Egy rattan, peddignád, székülés szövés, bemutatása.

Egy klasszikusnak mondható, nyolcoldalú lyukakból álló, fonott nádszövet, úgynevezett Thonet szövet készítésének a menetét mutatom be.
Formáját és szilárdságát hosszanti, keresztirányú és átlós kötések tartják fenn. A szék keretén található lyukak távolságától függ attól, hogy az eredmény általában apró vagy nagylyukú. Az előző oldalakon bemutattam, a peddignád szál méretéhez igazodó lyukak méretét, és távolságát, ezért erre itt nem térek ki.

6 szálas, 7 lépéses nádszövés

A bécsi háló, thonet anyag (szövet), hat szálból szőtt. A hetedik, a szélső, takaró szál.

Ez egy szövött vászonkötés, amelynek meghatározott szálai mellé (minden másodikba), 45 fokos szögben, diagonális szálakat fonunk bele. Az egyik irányba is, és a másik irányba is, tehát a párhuzamos diagonális szálak, egymással 90 fokos szöget zárnak be.
Az oktogonális, magyarul nyolcszögletű szövetszerkezet lényege, hogy a szálak négy irányban haladnak.

A sok szövésfajta között van olyan, amikor az átlós szálakat szövik meg először, és utána, a horizontális, illetve a vertikális szálakat.
Szerintem, azonban egyszerűbb, a jelenleg széleskörűen használt technológia, amelyet ismertetek. A szakmai fogások ismeretében ez is ad megfelelő változatos munkafolyamatot, a szövés közben.

00. lépés: Legelőször ki kell mérni, a befűző lyukak pontos helyét.

Az ismertetett, táblázatokból ki lehet választani a megfelelő méreteket, ügyelve arra, hogy az ülés belső szélén maradjon elég anyag, a megfelelő szilárdság miatt. Sajnos gyakori, hiba, hogy a túl közelfúrt lyukak miatt, a fa rostja i átszaladnak, és eltörik a fa. Ilyenkor, vissza kell ragasztani, a fát és csavar megerősítés is szükséges.
Bútorrestaurálás esetén nem kell méregetni, hanem fúróval ki kell tisztítani az összes lyukat.
A székkáva belső élét le kell törni gyaluval, kb.: 20 fokos szögben. Azért hogy használat közben, a behajoló, peddig-nádszál ne törjön meg.

0. lépés: A peddignád szövőszálak kimérése.

A vertikális, és horizontális szálak, mindig derékszögben vannak (90 fokos szögben). Szögletes keretnél egyszerűen kimérhető, hogy középen legyen a minta.
De kerek, és ovális káváknál, kereteknél, nagyobb odafigyelést igényel. Úgy kell a szálakat megtervezni, hogy, a kész összeállított szék, vagy bármilyen bútor, ránézésre egységes összképet mutasson. A két szélén egyformán menjenek a szálak, amelyek mindenhol párhuzamosak egymással.
A peddignád szövés leírásakor, olyan kifejezéseket használunk, mint, függőleges, és vízszintes szál, közben pedig, mind a kettő vízszintesen, síkban helyezkedik el. Erre azért van szükség, hogy szakmai konzultációk, és a szövés leírásai, minden szakember számára érthető legyen.
Azt nevezzük függőleges szálnak, amelyiket hosszába látunk, és tőlünk távolodik. ha a széknek oldalt állunk, vagy ki van szerelve a székülés, akkor megváltozhat a nézet. Gyakorlatilag, teljesen mindegy, hogy melyik oldalt nevezzük elejének, csak a szövés során, ezt már, nem szabad megváltoztatni.

A nád előkészítése.

A szövőnádat néhány percre, vízbe kell áztatni. A legegyszerűbb a szobahőmérsékletű csapvíz, a kemény vizet kerülni kell, mert a benne oldott kalcium- és magnézium sók, kiszáradva, foltokat hagyhatnak a szál felületén.
Szoktak 10% glicerint keverni a vízbe, hogy beáztatott nád lassabban száradjon ki.
Nem szabad a szükségesnél tovább áztatni, mert a nádszál külső kemény rétege, nagyon felpuhul, és a szövés közbeni mozgatások hatására berepedések keletkeznek raja. Ettől könnyen szakíthatóvá válik a szál, tehát nem lesz tartós a szövés. 15 perc áztatás után, a szálak megbarnulhatnak.

A pontos áztatási idő a szálak minősége szerint változik. a legjobb minőségű szálakat, alig kell áztatni. Az áztatási idő, általában azaz idő, amikor ténylegesen bemerítjük a szálakat, a vízbe. Viszont, a hőmérséklet, és a légnedvesség függvényében, a szálban továbbra is benne marad, a víz lassan szárad ki, kb.: 4 perc.
Ezt figyelembe véve, elkerülhetjük, a túlnedvesítést. Leírok egy példát, amely nekem bevált a jó minőségű peddig szálaknál, de nem használható minden esetben.

30 másodpercig tartsuk a szálat, a vízben, elkezdjük a szövést, óvatosan, mert még rideg a szál. hamarosan elkezd puhulni, és az áztatás kezdetétől számítva 1perc múlva, jó puha hajlékony a szál nagyon jól használható.
A második perc végén, tovább puhul, és nagyon lágy lesz, óvatosan, kell szőni, mert ilyenkor, hajlamos a peddignád szál, a szövés közbeni átfordulásra.
A negyedik perc végén, a nádszál kemény felső rétege, elveszti a szilárdságát, és amikor túl kis rádiuszban hajlítjuk a szálat, a megtörik, és ennek már nincsen teljes értékű tartása. Bár a szál, egyben van, észre lehet venni, egy kis keresztirányú repedést. Van, olyan eset, amikor a szál, a sok csavaró mozgás hatására, kettéválik, és a hosszanti repedés jól látható. Ilyen esetekben ki kell cserélni, a szálat, ha jó minőségű munkát szeretnénk.

Amikor, kivesszük a szálat a vízből, megvizsgáljuk, hogy nincs-e rajta törés, és a bütyöknél nincsen elgyengülve. Ezt minden szálnál elvégezzük.

1. lépés: Függőleges (vertikális) szálak

Hosszanti láncfonalaknak is nevezhetnénk, ezeket a peddignád szálakat.
Mivel, már kimértük a lyukakat, pontosan tudjuk, hogy melyik szálat, ha kell fűzni. Az első 3 lépésnél, használhatjuk, a leghosszabb szálakat.
Az első, és hátsó lyukat kell most összekötni.
A hátsó lyukba, beledugunk, 5cm nádat, és egy csappal rögzítjük. ezután az első lyukba helyezzük, a szálat, felülről.
Ügyelünk rá, hogy felül legyen, a szál felső része, a fényes kemény héj. Ez úgy a legkönnyebb, hogy a hátsó lyukból kivezetett szálat, megfogjuk, a hüvelyk, és mutató ujjunk közé, és finoman végighúzzuk raja, hogy elkerüljük a csavarodást.
Ahogy, a felénk eső lyukba bevezettük a szálat felülről, áthúzzuk óvatosan, egyenletes erővel húzva. a mellette levő lyukon, alulról feltoljuk. Amikor megfeszült a nádszál, akkor egy csappal rögzítjük a szálat, hogy ne lazuljon vissza.
Utána, a mellette levő lyukon, alulról feltoljuk, és úgy illesztjük a nádszálat, hogy alul ne legyen megcsavarodva, hanem szépen rásimuljon, káva aljára. Beállítjuk a szál irányát a szemközti lyuk felé ahova, majd szőni kell, és miközben erősen meghúzzuk, a csapot az előző lyukból áttesszük a mellette levő lyukba, és most már innen tartja a szál feszességét. Így megyünk végig az egész széken.

Mindig, a megfelelő erővel kell meghúzni a nádat. Ez azt jelenti, hogy 6 szálas, 7 lépéses nádszövés technológiájánál, nem minden lépésnél ugyan olyan erővel húzzuk meg a szálakat. Ennél az „első lépésnél” nem kell túl nagy erővel megfeszíteni, mert a későbbi szövést megnehezíti. Viszont minden szálat egyforma erővel húzzunk meg. Ha kiesett valamelyik csap ellenőrizzük le újból a feszességet.

További, szakmai fogások.

• Ahogy, a felénk eső lyukba bevezettük a szálat, a mellette levő lyukon, alulról feltoljuk, és egyszerre fűzzük át, a két lyukon, vigyázva, hogy ne sérüljön meg a szál.
• Addig kell a rögzítő csapokat, a lyukban hagyni, amíg meg nem kössük, szálat, vagy a faszeg beütéséig.
• Ennél a műveletnél, akár 5m-es nádszálat is szövünk, hajlamos a szál, beakadni különböző helyekre. Megfelelő, odafigyeléssel, gyakorlattal elkerülhető, a sérülés. A peddignád szál a műhely padlójára is le fog lógni, ezért pormentesre kell söpörni, mert a nedves nádszál, könnyen összeszedi, a koszt.
• A másik veszély, hogy valaki rálép, ilyenkor hosszában bereped, bár egészségesnek látszik, de ezt a részt ki kell vágni.
• Amennyiben, csomózás nélküli módszert választjuk a szálak rögzítésére, abban, esetben már az 1. lépésnél is alkalmazni kell.

2. Lépés: Vízszintes (horizontális) szálak

Keresztirányú vetülékfonál a megnevezése, textilanyag szövés esetén.
Ugyan az, mint az első lépés, csak balról-jobbra, jobbról balra mennek a szálak. Az első lépés szálaival, pontosan 90 fokot zárnak be.

3. lépés: Második függőleges (vertikális) szálak

Szövés az 1. lépés szerint.
A szálak, feszessége-lazasága, ugyanolyan, mint az 1. és 2. lépésben.
Most, a harmadik réteg pontosan az első szálak felé kerülnek.

Ennél a lépésnél, már szükséges, a szálak alsó rögzítésére.
Minél több peddignádszál végeit a rögzítünk, annál kevesebb csapra lesz szükség, és a széleinél könnyebb lesz szőni.

A szálak alsó rörzítésére, két megoldás is lehetséges.

A szálak végeinek,megfelelően nedvesnek, vagyis puhának kell lenni, hogy elkerüljkük a száltörést. Szükség esetén újranedvesítjük. Amikor kiszárad akkor ismét visszakeményedik a nád, és megfogja a kötést, mert nem tug kicsúszni.

Csomózásos módszer.

Az egyik típusa, amikor a szabad szálat olyan lyukon vezetjük le, amely melett, van egy fixen befűzött szál. a laza szálat, átfüzzük, a kávára feszülö nádszál alatt kétszer, és utána lecsípjük a végét.
A másik módszer az, amikor a szabad szálat egyszer vezessük át az alsó szál alatt, majd vissza vezetjük az így képzödött lyukon, vagyis egy csomótkötünk rá.

Csomózás nélküli módszer.

Szép megoldás, akás vegyesen is alkalmazható.
A szabad szálvéget, bedugjuk a metette lévő lyukba, alulrók felfelé, és akövetkező nádszállal leszorítjuk, amit szintén ugyanazon a lyulon keresztül veztünk. Ilyenkor a nádat, két lyukon vezetjük át, és a szinéről nézve, mindig a felsőszállal szorítjuk le az az alsó szálvéget, amelyet lecsípünk.
A szálak toldásához is használható ez a módszer.

4. Lépés: Második vízszintes (horizontális) szálak

A második lépés szálai fölé húzzuk be. Vagyis pontosabban, melléjük kerülnek a szövött szálak, párhuzamosan.
Ez az első lépés, amikor valóban szövést végzünk. Egy szabályos vászonkötés keletkezik
Az oldalsó lyukakat használjuk, mint a második lépésnél, amikor a szálak balról-jobbra, jobbról balra mennek.

A kiindulási állapotban, még nincs szövés a szálakkal, tehát a lépésekként behúzott szálak egymás felett vannak, 3 síkban. Ezeket fogjuk most összeszőni, vagyis egy sík szövetet képezünk belőlük.

Textilanyag szövés esetén, már az első keresztirányú vetülékszálakat (2.) is szövik, azonban ennél a technológiánál ez elmarad, mert felesleges, és így a fele (50%), szövési munkát, megspóroljuk.

Kezdjük az első szálat, jobbról balra. A második lépés szála mellett a lyukból, felhúzunk egy szálat.
Ezt, a legfelső szál (3. lépés) felett vezetjük át, keresztezve a legfelső szálat, amelyet elhúzunk jobbra, az alsó szálhoz (1. lépés) képest. A 4. szálat, a hozzátartozó 2. szálhoz képest, felénk vezetjük. A 3. szál után, azonnal, az 1. legalsó szál alatt vezetjük át. Utána, a balra kővetkező szál a 3. amit szintén felülről kerülünk meg. És így tovább végig, ahogyan a keresztirányú vetülékfonál megy a szövéseknél.

További, szakmai fogások.

• A mikor végig szőttük, a 4. szálat, akkor az 1. szálat mellé toljuk, egy fésű segítségével.
• Ügyeljünk, a szálak rugalmasságára, amit nevesítéssel tudunk szabályozni. Kerüljük a túlnedvesítést, mert egy rossz mozdulatnál, eltörhet a szál. Egy megnedvesített szálat szőjünk folyamosan végig, hogy kerüljük a nád kiszáradását.
• Ezzel készen van, a négyzetes rácsszerkezet. A szálak egyenességét ellenőrizhetjük egy vonalzóval, és finoman egyenesre igazíthatjuk a szálakat, egy nádfésű, vagy kétcsapos nádszövés beállító szerszám segítségével.
• Ha a szálak, nem alkotnak pontosan négyzeteket, ez nem probléma, mert a 2 átlós kötés beállítja a méreteket
• Ennél a lépésnél, már nem használhatunk olyan hosszú szálakat, mint az előző lépéseknél. Ugyanis, ennél a szövésnél, a szál nagy igénybevételnek van kitéve, könnyen megtörhet, ezért a szövés lassabban, halad. Fontos, hogy mindig rugalmas legyen a szál. Amikor a nedvesített peddignád szál kezd kiszáradni, akkor nagyon törékennyé válik, ezen újra nedvesítéssel tudunk javítani, de sokáig nem lehet nedvesen tartani a nádszálakat, az elején leírtak miatt.
• Az utólagos nedvesítést, szivaccsal, vagy vízspiccelővel végezhetjük.
Ügyeljünk arra, hogy mindig a nádszál fényes, küldő oldala legyen felül.

5. Lépés: Első átlós (diagonális) szálak

Ez a diagonális, átlós, fonott szál. pontosan 45 fokos szöget zár be, a négyzetes hálóval.

A nádszál fonását, középen kezdjük el, összekötve az ülés szemközti sarkait, de nem pontosan, hanem a mintára figyelünk. Ez a szál, összetartja szálakat, és kezd kialakulni a rendezettség.

Először, az egy lyukba tartozó szálakat, összerendezzük, egy nádszál rendező fésűvel, úgy hogy a szálak párosával fussanak, és közöttük, szabályos lyukak helyezkednek el. Ha eddig szabályosan dolgoztunk, és megfelelő gyakorlattal rendelkezünk akkor rendezés nélkül is, kialakult a rendezett minta.

Kezdjük a fonást, a bal alsó sarokból.
Az első négyzetbe felülről befűzzük a szálat, majd előröl hátra, két keresztszálat, alulról megkerülve felhúzzuk a szálat. Ezután jobbra, két hosszanti szál után, a következő négyzetbe, ismét felülről lefelé, vezetjük a szálat majd hátra 2 szállal a következő négyzetben, felhúzzuk a diagonális szálat, amely automatikusan 45 fokos szögbe állt be. Így megyünk tovább az egész átlós soron. Alulról, segíthetjük az ujjunkkal, a nádszál vezetését.

Mindig úgy kezdjük a fonást, hogy az átlós szálak, becsúszhassanak, a négyzetes szövet szálai közé, és ez által, tartósabb, erősebb nádszövetet kapunk. Ezért nem mindegy, hogy az elején, melyik négyzetbe kezdjük, a fonást. Egyes esetekben, eltérhetünk ettől, akkor azonban, csak díszítő peddignád szövetként használható.

Fojtatjuk, a fonást, az össze soron, a fent leírt munkafolyamattal, két szálat alulról, és két szálat felülről keresztezünk.
Eddig a lyukak, támpontot adtak a szövéshez, most viszont fordítva van, az átlósan font peddignád szálak adják meg a rögzítés helyét. Egyes lyukak kimaradhatnak. Máshol pedig, két párhuzamos szál is kerül, egy lyukba nem kell ilyen esetben meglepődni, mert ez egy általánosan bevett gyakorlat, szakmai neve is van. Ahol a két átlós szál azonos lyukba kerül, azt „halfejnek” hívják. Amikor a két szál a lyukban van, úgy néz ki, mint egy hal fejének profilja, tehát ezért a neve.

A lyukaknál, a szálvégeket mindig rögzítjük, rögzítő csappal, vagy kötéssel. Mindig a megfelelő lyukba helyezzük a szálakat.
Egyedi, vagy hagyományos szövőkeret, vagy kerek székülés estén, a fonás (talán nevezhetjük szövésnek is) közben kell eldönteni, hogy melyik fúrt lyukakat kell átugorni, és mely lyukakat duplázzuk meg, még egy szállal, és az átlós „halfejeket” képezünk.

További, szakmai fogások

• Nagy alapterületű szövéseknél, az első behúzott szál után, érdemes 12 cm-enként, 1-1 szálat behúzni, mert ezek megtartják a hálót, és szövés közben, stabilitást adnak a szövetnek. Könnyebb lesz szőni.
• Ennél a szövési folyamatnál is nagyon fontos, hogy melyik lyukban kezdjük a fonást, mer az elindítás után, már nem tudunk rajta változtatni. Ha későn vesszük észre a hibás fonást, akkor ki kell húzni a szálat, és el kell dobni, mert nem szabad újra felhasználni.
• Általában egyforma szélességű szálakat használunk, az egész szöveten. Azonban egyes minták esetén, azonban az átlós szálak szélessége eltérhet, a peddignádból szőtt, négyzetes vászonkötés szálaitól. Ez szép egyedi mintát adhat ki.
• Ennél a munkafolyamatnál, kiemelt figyelmet kell fordítanunk, a szálak megfordulásának a megakadályozására. Mindig a fényes fele legyen felül, ez már megtanultuk, de odafigyelés szükséges hozzá, mert ennél a fonásnál, könnyen átfordulhatnak a szálak.

6. Lépés: Második átlós (diagonális) szálak

Ez a lépés megegyezik az előző lépéssel, pontosabban, ez az 5. lépés fordítottja. A nádszálak derékszögben (90 fok, vinkli) vannak az első átlós szálakkal.
Az ott leírtak, érvényeset erre a lépésre is.

Vigyázzunk, hogy elkerüljük a nád elfordulását, mert már kisebb helyen kell átvezetni a nádszálat. Ilyenkor a legfontosabb arra figyelni, hogy egy bizonyos rádiusz (kb.: 1cm) alá ne hajlítsuk a nádszálszálat, mert megtörik, és könnyen átfordul.
Szintén érdemes alulról is segíteni, a szövést, jobberedmény érhető el „Peddignád szál befűző” segítségével, mert felülről fonható, a szál.
A végén minden nádszálvéget kössünk le, ehhez újra kell nedvesíteni a szálvégeket.

7. Lépés: szélső, takaró szál.

Kétféle befejező szálat fűzhetünk be, azonban ez a tervezéskor eldőlt, hogy melyiket alkalmazhatjuk. Egyes esetekben, a takaró szál elhagyható, amikor biztosított a peddignád szál végek megfelelő rögzítése.

A faszeges rögzítéssel, a kisseb lyukkal ellátott kereteket, az olyan kereteket, amelyeknek a túlsó oldalon a nádszál rögzítése nem lehetséges (Egyes rattan hintaszélek háttámlája, csak félig van befúrva.).
A nádkötéses befejezés nagyobb átmérőjű lyukakat kíván. Továbbá, csak akkor alkalmazható, ha sikerült az összes nádszálvéget lekötni, és rögzíteni.

Ehhez a lépéshez, egy szélesebb peddignád szálat használunk

Faszeg

Faszeges rögzítéssel, egyszerre rögzítjük, a befejező takarószálat, és az ülés szövetének szálvégeit.

Az első lyukba, két szálat helyezünk egymással szemben, úgy hogy ne érjen át a szálvég a túloldalra. beleütünk, egy megfelelő méretű faszeget.

Egy lapos végű szerszám, vagy csavarhúzó segítségével, a szabad takaró szálat, befűzzük a mellette levő lyukba úgy, hogy a szál feszes legyen, a szálakat megigazítjuk ugyanúgy, mint az előző esetben, és jöhet a faszeg. Amikor úgy látjuk, hogy a faszög nem fogja meg kellőképpen, a peddignád szálat, akkor ragasztót csöppenthetünk a lyukba. PVAc ragasztó ajánlott, de megfelelően kivitelezett szövés esetén nincs szükség rá.

Nádkötés

Egy széles, takaró nádszálat vezetünk át, a lyukak felett. Amit lekötözünk.

Fogjuk a széles nádszálat és az első lyukba dugjuk, majd a haladás irányában ráhajtjuk a lyukakra. Előveszünk egy vékonyabb peddignád szálat, ezt nevezzük kötőszálnak.

Ezt a kötőszálat, a második lyukba dugjuk, és alul hozzákötjük az alsó nádszálakhoz. A nádszál szabad részét, ugyanabba a lyukba fűzzük, úgy, hogy a takaró nádszálat lekötjük vele. Alul kihúzzuk a nádszálat, megfeszítjük és a következő lyukba feldugjuk, ez a harmadik lyuk, ahol a felül kihúzott nádszálat, a takaró nádszál másik oldalán keresztül lekötjük. Ügyeljünk arra, hogy a kötöző szál mindig a fényes felével kifelé legyen mindenhol, alul is.
Amikor végére értünk a sornak az utolsó lyukba, csak beledugjuk a szálat, ugyanúgy, mint az elsőt. Az utolsó előtti lyuk alján, a kötöző szálat elkötjük.

Ezzel a nádazás elkészült

Festést lakkozást nem igényel, de megfelelő karbantartást, odafigyelést igen.