Neobarokk, sakkasztal intarzia, készítése

Sakkasztal intarzia készítés, lépésről lépésre.

Az intarzia, restaurálás előtti állapota.

Egy neobarokk sakkasztalka, szétázott, hiányos, intarziájának az újragyártását, mutatom be az oldalon.

Az intarzia 95%-a hiányzik, így a restaurálás első lépése, hogy az eredeti motívumokat megtaláljuk, mert pontosan kell tudni, hogy milyen volt az eredeti.

Szerencsére, az egyik sarok részletei megmaradtak, így rekonstruálható a többi sarok. Megtalálható, néhány sakktábla darab, így a méretek, és az anyagok is azonosíthatóak. A tervezésnél figyelembe kellett venni, az évek alatt történt zsugorodást, ugyanis az asztallap keresztben 1 cm-rel kisebb. A kockákon, és a többi távolságon nem csalhattam mert észrevehető lenne, a különbség, ezért ragasztáskor, a széleken el kell osztani a távolságot.

A tervezés

Egy ilyen intarzia tervezésénél, az intarzia restaurátor, nem művészkedhet szabadon, mert az eredetiséget szem előtt kell tartani úgy a motívumokban, mint az anyagválasztásban.

A fa, és így a furnér is egyedi színű, rajzolatú, ezért csak hasonlót lehet készíteni, ugyanolyat nem, tehát intarziakészítéskor mindig egyedi műalkotásról beszélünk.

A sakktábla kockái, valamilyen fehér furnérból, és feketére festett, szürke dióból készültek.
Az intarziakészítő mester, művész, csak anyagában festett furnért használ, mert a pácolt, és festett furnérok, nem homogének. És a ragasztás után, amikor a felületet csiszoljuk, ahogy csiszoljuk a rétegeket, úgy változik a faanyag színe.
Jelen esetben, az eredeti furnért köszörűkő használt vizében áztatták 3-4 hétig.

Az asztallapnál, az eredeti alap magyar szürke dió volt, a barokk bordűr betétje csomoros nyárfa, vagy topolyagyökér.

A bordűrben sötét vöröses furnérmaradvány található, amely paliszander, vagy macore lehet, mivelhogy 100 évnél régebbi intarziáról van szó. Nem találgattam hogy milyen volt az eredeti, hanem az eredeti asztalfurnér intarzia kinézetéhez megszólalásig hasonló terítéket terveztem, a jelenleg kapható anyagokból. Mivel azonban megfelelő raktárkészlettel rendelkezem, csak a gyökér furnért kellett beszerezni.

• A sakktábla fehér kockája: Juhar furnér.
• A sakktábla fekete kockája: Anyagában festett kőris.
• Az asztallap alapfurnérja: Sötét európai dió.
• A sakktáblát körül vevő 3mm-es csík: Iroko.
• Az asztal hullámos, barokkos élének vonalát követő, bordűr: sötét afrikai padouk.
• A bordűr mellet kétoldalt levő 1 mm-es filé: Gesztenye.
• A barokk bordűr betétje: Imbuya gyökér

A leragasztáshoz fúgapírt szoktam használni, azonban a vékony filék kiesésétől tartva, öntapadós ragasztószalagot használtam, ugyanis az elkészülés után szállítani fogják. Radex papír ragasztószalag, 100 fokig hőálló, meleg ragasztás esetén. A Tesa szalag nem jó, mert erősen tapad, és lehúzáskor szétszakítja a furnért.

Az intarziateríték készítése

Először a kockákat készítettem el, és a pontos szerkesztés miatt, rápróbáltam az asztallapra.

Egy sablont készítettem, mivel egyformának kell lenni a 4 oldalnak. A furnérokat a sablon mellett, kivágtam.
A kivágott bordűr mellé ragasztottam, az előre levágott, és furnérlágyítóval átitatott, 1mm-es gesztenye furnérokat amelyek, megfelelően rugalmasak lettek. Sajnos magyar boltok nem forgalmaznak hullámos furnér lágyítót, így ez én készítem el (Wavy veneer softener).

Az intarzia darabok elkészülése után, a megadott méretre állítottam össze a táblát. Mivel egyes helyeken sok ragasztóréteg volt egymáson, ezért átragasztottam az egészet, hogy minimális ragasztópapír legyen a felületen.
A neobarokk sakkasztal intarziája elkészült.

Az intarziakészítés folyamatáról, készítettem egy videót.

Amely az oldal tetején található.
Youtube videó megtekintése >>> Neobarokk, sakkasztal intarzia, készítése.

A videó feliratozása, a halható hanganyag, szövege:

Neobarokk sakkasztalra, intarzia készítése.

Ebben a videóban, egy restaurálás alatt álló,
neobarokk sakkasztal intarziájának, a készítését mutatom be.

Az eredeti állapot.

Az intarzia 95%-a hiányzik.
A restaurálás első lépése, hogy az eredeti motívumokat újratervezem.

Az intarzia tervezése

Pontosan kell tudni, hogy milyen volt az eredeti díszítés, mert csak így lesz hiteles.
Szerencsére, az egyik sarok részletei megmaradtak, így rekonstruálható, a többi sarok.
Kiválasztom a szükséges furnérokat.

A bordűr alap, kivágás

A dió alapfurnérból, kivágom a hullámos, barokk motívumot.
Pontos rajz alapján, ugyanis mind a 4 oldalon egyformának kell lennie.
A kivágott részre, hátulról rögzítem, a sötét, afrikai PADOUK furnért.
Késsel, kivágom, a padouk külső élét, de ezt még, nem ragasztom be.
A vágásnál figyelek a szálirányra, hogy a rávágott él maradjon meg,
és a kitöredezett vágás legyen a hulladékon.

Az első vágással megkarcolom a furnért,így a szálirány, már nem tudja elvinni a kést.
A második vágással félig átvágom, és most már biztosan vezeti a vágás vonala a kést.
A harmadik vágással átvágom a furnért.

Ellenőrzöm a furnér élek megfelelő illeszkedését.

Filézés

Kiválasztok, egy előre levágott, 1 mm-es GESZTENYE furnércsíkot,
és ezt a filét, beragasztom, a két furnérréteg közé.
A cérnavékony szálacskát, előzőleg, vizes furnérlágyítóval kezeltem,
így magasabb lett a víztartalma, puhább, és kevésbé törik.
A bordűr külső széle, az asztallap, profilmart élével párhuzamos.
Két és fél centiméter a távolság körben.

Bordűr körbevágás

A fehér filék közötti bordűr rész, 5mm.
Egy megfelelő sablon vezeti meg az intarziavágó kést, hogy mindenhol párhuzamos legyen a csík.
A külső ívhez használt sablon nem jó, mert az azonos rádiusz miatt, torz lenne a minta, és nem lenne párhuzamos.
Ezért 5 mm széles, íves sablont szerkesztettem.
A rekonstruált intarzián, a bordűr, 5 milliméter széles, plusz 1 - 1 milliméter a filék szélessége, a két oldalon, így összesen együtt, 7 mm a motívum.
Amikor az egyenes oldalra is beragasztottam a furnért, utána a rövid ívek kerülnek sorra, a sarkoknál.
Az 1 milliméteres fehér gesztenye filéket, a sarkoknál szépen gérbe vágtam.
A sarokra keresztszálas furnért vágtam, hogy az elkészült intarzia szálai fussanak egymással, mintha egy darabból lenne az egész bordűr kivágva.
Amikor, a bordűr, a külső filével elkészült, elkezdtem a betét beépítését.

Bordűr, belső betét

A barokk bordűr betétjéhez: IMBUYA GYÖKÉR furnért választottam.
Az új furnér lemez kicsomagolása után, ellenőrzöm a faanyag állapotát.
Elsősorban a rugalmassága érdekel, ami főleg a nedvességtartalomtól függ:
úgy érzem, hogy megfelelő, nem túlszáraz, és ezért, nem töredezik majd a kés alatt, könnyen vágható. Nem szükséges furnérlágyítót használni.
A leszabott furnért, egy filécsík behelyezésével, ragasztom, a bordűrhöz.
A barokkos ívnél 1 mm-rel kissebre kell vágni a furnért, Hogy a filé pontosan beférjen.
Ezt úgy oldom meg, hogy a vágáskor, egy filécsíkot tartok a furnér éléhez, és ez vezeti meg a kést.
Vágás közben, folyamatosan beragasztom, a betétfurnért.
A furnérlágyítóval kezelt filét pontosan beillesztem a helyére.

Összeállítás

Az elkészült oldalak, ragasztószalaginak vastagságát, csökkentettem.
Egyes helyeken túl sok szalag került egymásra, és ez az enyvezésnél problémát okozhat.
Ami eddig a színe volt, azt leragasztom fúgpapírral, egyenletesen.
A sok papírt eltávolítom teljesen, az egyik lapjáról.
Összeállítom az intarzia széleit, úgy hogy a minták a helyükön legyenek.
Elkészítettem a sakktáblát, egyenlő négyzetekből összeragasztva.
Az eredeti asztaltetőre, rápróbálom a kész elemeket.
Pontosan beállítom, hogy minden oldalon egyenlő legyen a visszaállás.
Megnézem, hogy a levágott furnércsíkok közül, melyik illeszkedik a legjobban, szín, és méret szerint.
Lemérem, hogy párhuzamosan fossanak az intarzia csíkjai.
Bevágom, a sakktáblát körülvevő 3 mm-es furnért, és beragasztom.
Az alapfurnért, az asztaltető méretére körbevágom.

A rekonstruált intarzia, készen van.