Nitrólakk

 Nitro-cellulóz-lakk. A nitrolakk az első világháború idején, mint pótanyag terjedt el. Gyakran helytelenül „dukkólakknak" mondják, holott e gyűjtőnéven minden felszórásra alkalmas lakkot Kell értenünk.

Antik bútorok restaurálása során, a bútorrestaurátor nem használ ilyen típusú lakkot.
A nitro-cellulóz-lakk általában a következő alapanyagokból áll: cellulóz-nitrát, lágyító, gyanta és oldószer.

A nitro-cellulóz vegyileg a sejtszövetekből (általában bükkfából) nyert cellulóz salétromsav-észtere, vagyis a cellulóz és salétromsav-kénsav keverék egymásra hatásából keletkező termék. Kevesebb nitro-tartalmú vegyület az ún. kolloidiumgyapot, nagyobb nitro-tartalmú a lőgyapot. A nitro-tartalom egyben az oldhatóságának is meghatározója. A cellulóz származékok közül lakkipari szempontból az észteroldható cellulóz-nitrát a legnagyobb jelentőségű.

 A lágyítók a bevonat rugalmasságát adják meg; maximális nedvesítő képességű, valamennyi szilárd résszel összeférő, az oldószerben oldódó anyagok. Ilyenek pl. a ftálsavas-észter, a triacetin, a kámfor, a trikrezil-foszfát stb. Alkalmazott mennyiségük kb. 5—15%.
A gyanták közül igen sokfélét használunk fel a nitrocellulózlakk előállításához. így pl. a műgyanták közül az alkid-, fenol-aldehid-, szulfon-amid stb. műgyantákat, a természetesek közül pedig leggyakrabban a sellakot

Oldószernek az etil-glikol, a butil-acetát, a metil- és etil-acetát stb., hígítónak pedig a benzol, a butanol, a toluol stb. használható.
Akár mázolják, akár szórópisztollyal hordják fel a nitrolakkokat, az oldó-, illetve hígító anyag elpárolgása után, a lágyítóval kevert gyanta vagy műgyantaanyag marad vissza szép, egyenletes, kemény bevonatban. Ezek az ún. hideglakkok, amelyeket főzés nélkül, egyszerűen csak keverőgépek segítségével gyártanak.

LAKKOZÁS TECHNOLÓGIAI ELŐÍRÁSAI

A lakkozási technológiát nagymértékben befolyásolja az alkalmazott lakk típusa.
Más technológiát igényelnek az oldószeres lakkok, mást a poliészteres lakkok és megint mást a savra keményedő lakkok.

Mi most csak a nitrolakkal végzett lakkozás technológiájával fogunk megismerkedni.
A fafeldolgozó-iparban nitrolakkból kétfélét használunk, úm. a színtelen nitrólakkot és a pigmentizált, színes nitrólakkot (nitró zománcot).
Az előállított felület szempontjából megkülönböztetünk dörzsölt és magasfényű felületet.
A nitrolakk felhordása történhet ecsettel, szórópisztollyal és más korszerű eszközökkel.

Dörzsölt felület előállítása színtelen nitrolakkal. Hasonlóan a politúrozáshoz itt Is egyszerű felületkezelésről van szó, melynél a fa pórusai nyitottak maradnak, csak a felületen képződik vékony lakkréteg, amelytől a felület sima, selymesfényű lesz.
A lakk felhordása bármelyik ismertetett módszerrel történhet. A fajlagos lakkszükséglet m2-enként 120.. .240 gramm.
A lakkréteg igen gyorsan szárad: 0,5.. .1 óra múlva porszáraz, 4...6 óra múltán pedig csiszolható.
A felület további kikészítését végezhetjük gépi vagy kézi művelettel.
Főleg sík felületű lapoknál alkalmazhatunk szalagcsiszológéppel gépi kikészítést. A felületet kopott 320-as vagy F 40 (400)-as csiszolópapírral csiszoljuk, úgy, hogy a csiszolópapír felületére kevés viaszt vagy paraffint is teszünk.
Kézi kikészítést is csiszolással kezdjük, csak kézzel végezzük.

Csiszolás után szükséges a felület áthúzása, illetve a nitrolakk oszlatása. Ez a politúrral való dörzsöléshez hasonlóan történik, úgy, hogy a labdára az alábbi összetételű oszlatót adagoljuk:
3 súlyrész nitróhígító,
3 súlyrész denaturáltszesz,
2 súlyrész nitrólakk,
2 súlyrész 15%-os sellakpolitúr.
A keveréket használat előtt mindig jól össze kell rázni, mert az anyagok könnyen szétválnak.

LAKKOZÁSSAL ELŐÁLLÍTOTT DÖRZSÖLT FELÜLET

jellemzője (nyitott pórus, sima felület), anyaga: nitrócellulóz lakk, felhordás 120. . .240 g/m, gépi kikészítés szalagcsiszolóval, kézi kikészítés oszlatással,

Nitrolakkok. A nitrolakkok 12...14% észterben oldódó cellulóz-nitrátot tartalmaznak, továbbá gyantát, amely növeli a szilárdanyag-tartalmát, tapadóképességét, fényezhetőségét. Ezek a gyanták: a sellak, a dammárgyanta, főleg észteroldható gyanták, műgyanták, lágyítók.

A gyanták hosszabbítják a száradási időt, csökkentik a lakkréteg szilárdságát, viszont olcsóbbá teszik a lakkot. Ha túl sok a gyanta, akkor a lakk rideg lesz. Jó lakk nem tartalmazhat több gyantát, mint a cellulóz- nitrát 50%-a.

A fára kerülő lakkoknak rugalmasaknak kell lenniök, és ezt a rugalmasságukat meg is kell tartaniok. Ezért adnak hozzájuk lazító (puhító) anyagokat (pl. trikrezil-foszfátot, ricinusolajat stb.).

Mivel a jó oldóanyagok drágák, ezért a nitrolakkokat hígítóanyagokkal annyira hígítják, hogy könnyen elporlaszthatók legyenek. Ilyen hígítóanyag a benzol, a toluol, az etil-alkohol és főleg a butil-alkohol. A cellulóz-nitrát oldóanyagai az amil-ace- tát, a butil-acetát, a metil-acetát és az aceton.

A legjobb, ha azonos párolgási idejű oldó- anyagot választunk ki. Ha az oldóanyag gyorsabban párolog, mint a hígítóanyag, akkor a lakkhártyából kicsapódások keletkeznek, és az tönkremegy. Ha a hígítóanyag gyorsabban párolog, mint az oldóanyag, akkor jóllehet a hártya áttetsző, de nagyon pórusos.

Fontos, hogy a legnehezebben párolgó oldó-, ill. hígítóanyag oldja mind a cellulóznitrátot, mind a gyantát. Ellenkező esetben a lakk homályos lesz, és kicsapódások keletkeznek.

A cellulóz-nitrát-lakkok sok gyantát tartalmaznak, azonkívül olcsó hígító- és oldószereket.

Az oldóanyagok erős párolgása következtében a környezet lehűl, a levegő relatív nedvessége nő, esetleg a harmatpont alá jut, és a levegőből kiváló víz a lakkba kerül. A nitrolakkok a vízre nagyon érzékenyek, attól fátyolosak lesznek.

Amíg a sellakpolitúr rugalmasságát évszázadokig is megtartja, addig a cellulóz-nitrát bevonat idővel (ha teljesen kiszárad) rideg és törékeny lesz.