Viaszos beeresztés

Viaszoldás, beeresztés, kikészítés.

A viasszal történő bedörzsölés egyike a legrégebben ismert fényezési eljárásoknak. A munkafolyamat aránylag egyszerű.

A szakszerűen előkészített, száradó olajjal beersztett felületre viaszoldatot viszünk fel, majd a viaszt a fa pórusaiba bedörzsöljük. Ekkor tompa fényű, selymes csillogású felületet kapunk, amely azonban mérsékelten vízálló, és gyengén karcálló.

Javítható a felületek minősége, ha a viaszhoz valamilyen, rendszerint kolofónium gyantát dagolunk, vagy a viasszal bedörzsölt felületet sellak- réteggel vonjuk be. Egészségre ártalmatlan

Az ismert különböző viaszok közül legjobb eredményt a méhviasszal lehet elérni.
Bedörzsöléskor a terpentinolajban oldott viaszt vagy puha ronggyal, vagy rövidszőrű kefével kell felvinni a felületre.

Meleg helyiségben történő száradás után a fölös mennyiségben felvitt viaszt tiszta, puha törlőronggyal távolítjuk el, majd a felületeket ugyancsak puha ronggyal átdörzsöljük. Átdörzsölés után puhaszőrű kefével addig keféljük a felületet, míg azon vékony, egyenletes viaszréteg marad, amely szép selymesfényű.

A viaszoldatot a következőképpen készítjük el: a viaszt gyalukéssel szétforgácsoljuk, s meleg terpentinben oldjuk. Egy másik eljárás szerint a viaszt vízfürdőn megömlesztjük, majd állandó keverés közben vékony sugárban adjuk hozzá a terpentint.
A terpentinben oldott viasz mennyisége a kialakítandó felület fényétől függ. Tompább fény esetén több, míg selymesebb fény esetén kevesebb viaszt kell a terpentinben oldani.
Általában 1 liter terpentinben 100. . .120 g viaszt oldunk fel. Abban az esetben, ha a minőség megjavítása céljából kolofónium gyantát is adagolunk a viaszhoz, az összetétel a következő: 85 g viaszt és 15.. .25 g kolofóniumot kell oldani 1 liter terpentinben.
A viasszal történő bedörzsölésre nem használhatók a viaszhoz hasonló anyagok, mint például a paraffin.

A viaszolást főleg nagy csőedényű fák, mint pl. a tölgy és a szil bevonására használjuk. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb bevonat. Viaszolásra legjobb a terpentinben oldott méhviasz, amelyhez hogy a felület keményebb legyen, karnaubaviaszt adunk.
A viaszt bele lehet dörzsölni a fába vászondarabbal, utána bőrrel kell eldörzsölni. Ettől a nagyon fárasztó művelettől szép lesz a felület. Általában a viaszoldatot rövidszőrű ecsettel visszük fel. Vigyázni kell, hogy a viasz sehol se halmozódjék fel. Ha a felület megszáradt, ronggyal vagy ló- szőrrel átdörzsöljük, ami által gyönge fényt kap.
Ha plüssel dörzsöljük, a bevonat selyemfényű lesz.A viasszal bevont felületek vízfoltokra, ujjlenyomatokra érzékenyek, ezért át szoktuk húzni vékony bevonattal, ami egyúttal a por ellen is jó védelmet nyújt. Fontos, hogy a bevonat felrakása előtt a felület már jól ki legyen száradva.

A viaszlapra általában sellakbevonatot viszünk fel. Ennek nem szabad vastagnak lennie. A sellakoldatot labdával szálirányban visszük fel a faragott felületre finom ecsettel.

Legyünk óvatosak!

A viasszal való bedörzsölési eljárához használt minden anyag tűzveszélyes, különösen a terpentin!

A használt rongyok öngyulladásra hajlamosak, ezért mindig zárt fémedényben tartsuk!